A Kriegsmarine tündöklése és bukása

A Birodalom tengeri bástyái


A sorozat többi része

2017. március 22. - Johannsen

Rendhagyó történelemóra... /  Németek szárazon és vizen  /A birodalmi haditengerészet felemelkedése és bukása.

Történelmi időszak: 1918-1946. - ezen belül főként 1939-1943. / Hajóparancsnokok, tengerésztisztek, hadihajók, életrajzok, sorsok.

MEGJELENT!!!

A Birodalom tengeri bástyái III.

Kalandor a tengeren / Admiral Scheer

A legsikeresebb német portyázó története

 

Vásárlási lehetőség: link!!

kalandor_elolap.jpg

 

Fülszöveg:

  1. október 21.

 

Az Admiral Scheer páncéloshajó legénysége új parancsnokot kapott. Csak annyit tudtak róla, hogy az Északi-tengeri Biztonsági Parancsnok vezérkari főnökeként dolgozott. Tehát inkább tudós, mint katona. Valaki hallotta, hogy már szagolt puskaport, harcolt Jütlandnál. Akkor mégsem lehet fakezű irodakukac.

– Minden ember a tatfedélzetre!
Nem kellett kétszer mondani. Fegyelmezett sorokban, szálfaegyenesen álltak, csak a szemük járt. Az idegen méregdrága brazil szivart szív.
Ez igen jó jel!
– Theodor Krancke, sorhajókapitány! Az Admiral Scheer parancsnoka!

Bloggerek véleményei!!! link!!

Olvasói vélemények!!! link!!

 

MEGJELENT!!!

A Birodalom tengeri bástyái IV.

A furfangos fivérek/ Scharnhorst-Gneisenau

A testvérhajók története

 

Vásárlási lehetőség: link!!

scharnhorst_boritoterv.jpg

 

Fülszöveg:

1942. február

A Prinz Eugen a Rajna hadművelet egyedüli túlélőjeként végül épségben befutott Brestbe. A testvérhajók, a Scharnhorst és a Gneisenau már egy ideje az elfoglalt franciaországi kikötő viszonylagos védelmét élvezték. A hajókat megjavították, feltöltötték. Azonban Hitler parancsa véget vetett a látszólagos nyugalomnak.

A berlini Főparancsnokság elrendelte a három nagy hajó hazatérését. A parancs értelmében a La Manche csatornát jelölték ki a kockázatos és vakmerő hazaút helyszínéül. A hadművelet, az Alvilág háromfejű kutyája után a Cerberus fedőnevet kapta…

 

Bloggerek véleményei!!! link!!

Olvasói vélemények!!! link!!

 

A Ballard-expedíció és a Scharnhorst-expedíció

A Ballard - expedíció

 

  1. október 17. Németország

Frankfurt am Main,

A Frankfurti Nemzetközi Könyvvásár

 ballard_22.jpg

Dr. Robert Duane Ballard, ismertebb nevén Bob Ballard régész, tengerkutató és mindemellett író épp soros könyvének bemutatójára érkezett. A Titanic felkutatásáról szóló expedíciójának történetét írta meg (The Discovery of the Titanic)

Az Ullstein könyvkiadó standjánál álldogált, amikor leemelt a polcról egy németül írott könyvet. Bizonyos báró Burkard von Müllenheim-Rechberg önéletrajzi visszaemlékezését tartotta kezében. Beleolvasgatott és örömmel konstatálta, hogy a Bismarck csatahajó történetét és tragikus végzetét tanulmányozhatja, eredeti nyelven. Burkard a IV. tüzértisztként a hadihajó legmagasabb rendfokozatú túlélője volt, a történetét közel hatvan évvel az eseményeket követően jegyezte le.

A kiadó aznap ebédet adott meghívott vendégeinek. A fiatal Ballard egy idős, szemüveges, elegáns úr mellé került. Ahogy szóba elegyedtek, kiderült, hogy asztaltársa nem más, mint a báró. Burkard von Müllenheim-Renchberg angolul beszélgetett a meglepett amerikai tengerésztiszttel. Ballard egyszerre odafordult hozzá és feltette a nagy kérdést, ami azóta motoszkált benne, hogy kézbe vette a vaskos könyvet. Mi lenne, ha megkeresné a Bismarckot?

Nézte az idős német nemest, ahogy hűvös előkelőséggel válaszol. A válasz udvarias, ámde semmitmondó volt. A tudós azonban tovább ütötte a vasat. Arra volt kíváncsi, vajon hogyan lehetne a legpontosabban meghatározni, merre lehet a hajó. Az egykori IV. tüzértiszt erre azt felelte, hogy kérdezze az angolokat, elvégre azok üldözték őket. Az ebéd további részében közömbös dolgokról beszélgettek, de azon a napon Robert D. Ballard szentül elhatározta, hogy az eposzi küzdelmek vesztesét felkutatja és megmutatja a világnak az elsüllyedt hajóóriást.

 Az első expedíció.

 1988. július 9.

La Coruna, Spanyolország.

 starella4large.jpg

Alighogy elhagyták a kikötőt, a Starella nevű hajó népes személyzete gyomorrontást kapott az előző esti vacsorától. Ballard tizenkilenc éves fia Todd, aki már a harmadik kutatáson vett részt édesapjával, nos Todd volt a legbetegebb, mind közül. Az expedíció létrejöttét nagyban meghatározta a kellő pénzmennyiség előteremtése. Hiába volt Ballard ekkor már a Tengeri Felfedezőközpont feje, egy ekkora vállalkozás és a személyzet fizetése komoly anyagi erőfeszítést jelentett. Szerencsére jó kapcsolatot ápolt a National Geographic Society-vel és az USA Haditengerészetével továbbá támogatói között tudhatta a Quest Group-ot és a Turner Broadcastingot is. Bob ezúttal is az Argo-val a remek távirányítású víz alatti kamerahordozóval dolgotott, amit fia Todd kezelt. A hajón dolgozott még Hagen Schempf adatrögzítőként, mint a legénység egyetlen német tagja. Ballard természetesen magával vitte a Bibliájuknak számító könyvet, a báró visszaemlékezéseit.

Rendkívül rossz időjárási körülmények között érkeztek meg a helyszínre a továbbra is betegeskedő személyzettel. Július 11-én a három transzponder egyikét leengedték. Ezek az akusztikus jeladók válasz kész radarkészülékek nagyban megkönnyítették a víz alatti régészek munkáját. A szonár, víz alatti lokátorhoz hasonlóan hangfrekvenciás impulzusokkal működnek, így egy víz alatti hálózatot adnak ki. Segítségükkel hajszálpontos navigálásra nyílik lehetőség. A fedélzeti navigációs számítógép aztán rögvest feldolgozza a felvitt adatokat.

Az első tehát landolt egy mélytengeri síkságon míg az időközben leengedett a második és a harmadik jeladó azonban egy hegyoldalon kötött ki. Ezek a víz alatti hegyek megnehezítik az akusztikus – az Argo oldal letapogató szonárjainak jeleit – de a vizuális keresést is. Ballard tudta, hogy az efféle hepe-hupás terepen még az oly méretes Bismarck is elvész. A vizuális keresés során lehetőségük nyílik nagyon apró tárgyak, törmelékek észlelésére is, de egyben veszélyeket is hordoz. Ha az Argo beleütközik a fenékbe súlyos károk keletkezhetnek benne, mint például a kábel elszakadása. Mindeközben Bob Ballard, odafent jegyzetei fölé görnyedt.

Az utolsó ütközet adatait tanulmányozta. Az 1941. május 27-én a helyszínen tartózkodó négy brit hajó három különböző elsüllyedési pozíciót jegyzett le. A kutató tudta, hogy a navigátoroknak nyilvánvalóan a csata fontosabb volt, mint a pontos csillagászati helyzetmegállapítás, mégis enyhe rosszallással fogadta az eltérő adatokat. A körzet, melyben nekik most tevékenykedniük kell, majdnem 200 négyzetmérföld nagyságú. Gondos előkészületek, számítások és a lehetséges hibapontok figyelembevételével kapta meg ezt a jókora körzetet. Ahogy a lehetséges elsüllyedési pontokat számolgatta, magában nevetve emlékezett vissza Müllenheim-Rechberg báró szavaira: majd az angolok megmondják, hol találja a Bismarckot. A Mélytengeri térképen szereplő eltérő adatokat és a rendelkezésére álló felszerelést figyelembe véve végül a Rodney helyzetpontját választotta, mely amúgy is a hivatalos elsüllyedési pontként szerepelt.

Július 12-én éjjel eresztették le az Argót, de a vízre bocsájtás nem ment éppen zökkenőmentesen. Ballard fia is odakint volt és az apa titkon aggódott. Két és fél órával később a kamerás egység felért és megkezdődhetett a kutatás. Nagyjából egy kilométeres körzetet tudtak lassú sebességgel feltérképezni és a lapos, agyagos talajon remélték, hogy megpillanthatják a hatalmas hadihajót. Jobb itt kezdeni a kutatást, mint a távolabbi, veszélyes hegy környékén.

Addigra a legénység majd minden tagja elolvasta Burkard könyvét s mellette Ludovic Kennedy Óriások csatája című eposzát. A Bismarck elsüllyesztése című angol filmet is valamennyien látták. Másnap délben Todd szólt, hogy a szonár jeleket sugároz. A kezdeti lelkesedést az órák lassú vánszorgása elaltatta. Napnyugta is elmúlt és még mindig az iszapot bámulták. Az újabb törmelék észlelésekor aztán felélénkült a hajó. Az öröm azonban csak addig tartott, amíg Todd nem szólt, hogy a kábel kiugrott a vonóegységből. Állj!

A hibajavítást követően Ballard a lehetőségeken tűnődött. A terület erősen hasonlított egy becsapódási kráterhez. Ha ott a roncs, akkor a következőképpen kell kinéznie nyughelyének: először is a hajónak ott kell feküdnie, körülötte a levált elemeknek és az ütközet során lerobbant törmeléknek. Csakhogy ennek kétségkívül szétszóródva kell elhelyezkednie! A német hajó másfél órán át tűrte a támadásokat és elsüllyedése előtt még lassan imbolygott vagy fél órán át. A legjobb becslések szerint is az első találat és az elsüllyedés közötti távolság legalább 9 mérföld (14 kilométer). Napok teltek el és a kutatóexpedíció egyre a krátert vizsgálgatta. Megpróbálták a talált törmelékeket egybevetni a hajó vélt darabjaival.

Július 21-én aztán dolgavégezetlen tértek haza. Ballard elkeseredett. Semmivel nem tudta alátámasztani, hogy megtalálta volna a legendás hadihajót. Mindenki visszatért korábbi munkájához, így Ballard is, aki a Wood Hole-i irodájában elemezte a diákat. Hagen Schempf azonban elutazott Dél-Németországba Burkard von Müllenheim-Rechberghez a kinagyított képekkel, hátha a báró segítségükre lehet. Ballard ezalatt  irodájában az egyik képen tisztán és félreérthetetlenül egy kormánylapátot fedezett fel! Kormánylapát… ez semmiképp nem lehet a Bismarck darabja. A becsapódási kráter sokkal inkább megfelel egy kereskedelmi hajónak.

Hagen elmondta a híreket a bárónak is, aki csöppet sem lepődött meg a hír hallatán. Egyik fotón sem ismerte fel a saját hajójukat. Robert Ballard 1988-as kutatása tehát a következő eredménnyel zárult: egy 1880 vagy 1890-es évekből származó négyárbocos sónert találtak. A világ leghíresebb csatahajója tovább őrizte titkait az óceán mélyén...

star_hercules_3.jpg

 ( a teljes expedíció a "Gránátok a becsületért" című könyvben kap helyet - a szerző)

 

A Scharnhorst-expedíció

(Tisztelgés Alf R. Jacobsen munkássága előtt.)

Norvég nyelvből angolra fordította J. Basil Cowlishaw.

Angol nyelvből magyarra fordította Veperdi András tengerészkapitány, nyá. honvéd alezredes.

 

 Alf Reidar Jacobsen. Író, emellett a Norvég Műsorsugárzó Televíziós Dokumentációs Osztályának főszerkesztője. 1999 tavaszán kezdte el a német csatacirkáló, a Scharnhorst roncsának kutatását s mindemellett az 1943. december 26-án, Szent István napján az Északi-foknál vívott ütközet teljes feldolgozását. Szerette volna egészében, átfogó képet adva bemutatni azokat az eseményeket, melyek a Hammerfest és Alta környéki szigeteket és fjordokat Észak-Európa legnagyobb haditengerészeti támaszpontjává változtatták.

Miért egyedülálló Jacobsen munkássága? Elsőként férhetett hozzá azokhoz a titkosítás alól feloldott aktákhoz, melyek egészen addig Nagy-Britanniában, Németországban, Norvégiában, nem utolsósorban az Egyesült Államokban és Oroszországban várakoztak. Hadinaplók, jelentések, levelek, interjúk sokasága, túlélők visszaemlékezései vezették el odáig, hogy végül felkutathassa az utolsó csatacirkáló roncsát. A tenger mélyén pihenő roncsról készített dokumentumfilm új betekintést nyújtott az Észak-Norvégiában állomásozó Német Haditengerészet, valamint az Északi-foki csata történetéről.

 Az első expedíció

 április 24. Az Északi-fok Pad

Honningsvåg/Porsanger fjord

 Az expedíció résztvevői között jelen van Stein Inge Riise egy vardøi búvár, a Riise Vízalatti Műszaki cég vezetője, aki nemzetközi hírnévre tett szert, amikor a Risøy – egy általa átalakított helyi komphajó – 1997 őszén  az Északi-fok Padon mintegy 300 méteres mélységben megtalálta a Gaul brit trawler. (Trawler: nagyobb géperejű óceáni vonóhálós halászhajó, mely a hálóját a tengerfenéken vonszolja).

A Risøy egy ROV búvárhajó (ROV: távirányítással működtetett jármű) aminek jelenlegi tesztelése azonban gondba ütközött. A hidraulikus vágószerkezet meghibásodott és a hidraulika olajszivárgása nyomán a tengeren színes olajfolt terült szét. De nem csak ez az egy hiba adódott, elektromos és hidraulikai problémák színesítették a hibalistát. A hozzáértő szerelésnek köszönhetően végül útrakeltek, a Scharnhorst legutolsó ismert pozíciója felé. Az út közel ötven óra, de az alvásidő alatt is éberen forgolódtak. Kérdések gyötörték őket egyrészt az expedíció sikerességéről, a megfelelő időjárásról és nem utolsósorban arról, hogy kinek adjanak hitelt? Bruce Fraser tengernagynak a Duke of York fedélzetén, vagy az utolsó rádiótáviratnak, amit Fritz Julius Hintze sorhajókapitány a Scharnhorst parancsnoka küldött az Északi Csoportfőnökségnek Kielbe és Narvikba az Északi-tenger Vezénylő Tengernagyának?

Tanafjord felé tartok. Pozíció AC4992 négyzet. Sebesség 20 csomó.

risoy_5377563_88207_570x1140.jpg

 

Ez a bizonyos kód, az AC4992 egy hálózati négyzet elnevezése a német haditengerészet Barents-tengert ábrázoló titkos térképén. Ez egy a 71°57’ É-I szélesség, valamint a 28°30’ K-I hosszúság metszéspontját jelöli. A csatahajó navigációs helyzetértékelése szerint innen úgy 15-20 tengeri mérfölddel tartózkodtak délebbre. Jacobsen és csapata Fraser megállapítását vették alapul, az elsüllyedés koordinátáira vonatkozóan. Így az expedíció résztvevői először is az 1977 óta forgalomban lévő halászati térképeket tanulmányozták behatóan. A Barents-tengeren a vontatott fenékhálós halászattal foglalkoztak. A Gargia fedélzetén végzett munkáról hosszasan írt. A roncsokat feljegyzések, számok, jegyzetek jelölik a térképeken, hosszú évek tapasztalatainak gyűjteményei. Az átnézett térképeken akadt egy jelölés a helyi halászok által jól ismert Banana nevű víz alatti alakzattól északra. Egy baljóslatú kereszt: “Zátonyos tengerfenék! Háborús roncs! A halászat nem tanácsos!

Ezen adatok nyomát tehát behatárolták az expedíció négyszögét: egy 7000 méter hosszú és 4000 méter széles négyszögben keresik majd Hitler utolsó csatacirkálóját.

A hídon a szonárkezelő immáron huszonnégy órája éber volt. A tengerfenék felől azonban semmi érdemleges jelzés nem érkezett. Vihar közeledett és félő volt, hogy a szonár kábele elszakad. A Risøy ide-oda bukdácsolt. Körülbelül 25 négyzetkilométert fésültek át, de nem találtak semmit. A 230 méter hosszú kolosszus nem mutatta meg magát. A csalódottság mellett egyetlen tényt örömmel vettek: a hajó nem ott van, ahová Fraser tengernagy jelentése tette. Az Északi-fok csata máshol zajlott, de hogy pontosan hol? Oly nagy a tenger… Jacobsen ekkor úgy döntött, személyesen jár utána a titoknak. Felkeresi azokat, akik segíthetik munkáját.

 

1280px-hnoms_tyr_n50_in_harstad_2011.jpg

 ( a teljes expedíció a "Furfangos fivérek" című könyvben kap helyet - a szerző)

A sorozat első része: A birodalmi kalóz

A II. világháborús birodalmi Németország haditengerészetének (Kriegsmarine) bemutatása, a nagy felszíni hadihajók történetén és kapitányaik életrajzán keresztül.

A birodalmi kalóz

hivatalos_borito.jpg

 

Az Admiral Graf Spee zsebcsatahajó az Altmark ellátóhajó a La Plata-i ütközet és a montevideói diplomáciai tárgyalások négy napjának teljesen újszerű bemutatása. Azon emberek – kiemelten Hans Langsdorff sorhajókapitány a páncéloshajó parancsnoka, Paul Ascher fregattkapitány, a tüzérfőnök és Matthias Pütz matróz - szemszögéből, akik szolgáltak, harcoltak az Admiral Graf Spee fedélzetén, részesei voltak felemelkedésnek és bukásnak és közülük ketten életüket adták a hazáért és a Birodalomért. Minden esemény hiteles életrajzi és haditengerészeti forrásokon alapul. Az olvasók úgy lesznek képesek átélni a történetet, mintha az Admiral Graf Spee legénységének tagjai lennének.

Az írókat számos tanácsadó segíti munkájukban, korábbi tengerészeti kapitányok - köztük egy volt NATO tiszt is -, hazai és külföldi hadászati és modellezési szakértők, történészek. Hátországuk a TITHMHE (TIT Hajózástörténeti Modellező és Hagyományőrző Egyesület)

Fülszöveg:

Az Admiral Graf Spee német birodalmi páncéloshajó Hans Langsdorff parancsnok vezetésével a legnagyobb titokban elhagyta a wilhelmshaveni kikötőt. Ellátóhajója, az Altmark, Heinrich Dau kapitánnyal az élén már augusztus 6-án útnak indult. A két hajó fiatal, tettre kész legénysége izgatottan figyelte a hazai és a külpolitikai híreket. A két parancsnok kivételével egyikük sem sejtette, hogy mi a célja a kihajózásnak. Langsdorff és Dau parancsnoki kabinjának biztos rejtekén egy-egy lezárt, titkos boríték lapult, melyet csak a háború kitörésekor nyithattak fel...

 

Megvásárolom! / Underground kiadó

Olvasói vélemények /Moly

A birodalmi kalóz honlap

A birodalmi kalóz facebook oldal

Izolde Johannsen író honlapja

1939-1945 blog / Michael T. Marble hadtörténeti oldala

 

SIKERÜLT!!!
- A birodalmi kalóz - Der Reichspirat
MEGJELENT NÉMETORSZÁGBAN!  - részletek, itt és elérhetőségeimen!

Vásárlás:

 

2017. tavasza Budapest.
Tömösváry Zsigmond haditengerészeti író ajánlására elküldtem haditengerészeti sorozatom első megjelent regényének ( A birodalmi kalóz) átdolgozott, németre lefordított első három fejezetét a németországi Goldene Rakete kiadónak, mely többek között történelmiregényekkel is foglalkozik.

A kiadó szerkesztője két nappal később, az elolvasott három fejezet alapján bekérte a regény egészét elbírálásra. Fordítóm egész nyáron dolgozott, így szeptemberre elkészültünk a regény háromnegyedével, majd december 2-ra a regény egészével. Az elküldött regényt alig két nap alatt elbírálták és elindulhatott a németországi kiadás folyamata.

Hatalmas lehetőség, és még nagyobb megtiszteltetés. Életrajzíróként, történelmiregény íróként számomra nincs ennél nagyobb siker, minthogy Hans Langsdorff sorhajókapitány emléke, munkássága, legénységének sorsa, maga a történet közel nyolcvan év után egészében, tisztára mosva, saját hazájában olvasható.
Az Admiral Graf Spee mégiscsak hazatért.

A Goldene Rakete németországi kiadó látja el a vezető könyvkereskedőket Németország, Ausztria, Svájc területén, és az exkluzív könyvkereskedéseket Nagy-Britannia és az Egyesült Államok-szerte.
Természetesen a könyv az amazon.de, libri.de, buecher.de, buchkatalog.de és még sok más Online-Shop-ban is megrendelhető.
Ezáltal a könyv világszerte kb. 80.000 könyvesboltban és kb. 3.000 Online-Shop-ban rendelhető meg.

 

nemet_boritom.jpg

 

Felhívás!

A szerző, semmilyen ideológiai nézetet nem éltet és nem támogat. Nem kíván állást foglalni egyik résztvevő fél irányába sem, célja az eseményeket, hadműveleteket minél részletesebben, objektíven, a részvevő felekhez kötődő bármilyen elfogultság nélkül bemutatni. Ez alól kivételt csak a technikai, stratégiai, taktikai elemzéseken alapuló következtetések, megállapítások képeznek. A szerzőnek nem célja bármilyen nemű politikai eszme, irányultság terjesztése, propagálása.

A birodalmi kalóz című könyv, valamint "A birodalmi kalóz" blog.hu és facebook oldal semmilyen ideológiai nézetet nem támogat.

A regényben és a borítón megjelenő önkényuralmi jelképek kizárólag az adott történelmi korszak tárgyszerű szemléltetésének a részei. Ezek ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, illetve a történelem eseményeiről szóló tájékoztatás céljából jelennek meg.

 

 

Bloggerek recenziói:

Zsófia olvasatában A Birodalmi kalóz - az Anarchia könyvblog szerkesztője

Mindent egybevetve ez a könyv nem egy könnyed olvasmány, elég erőteljesen mutatja be a II. Világháború egyes eseményeit! Ha ezt a könyvet adják annak idején a kezembe az iskolában, valószínű sokkal könyebben ment volna a tanulás, az aprólékos és kidolgozott kutatómunkának köszönhetően tökéletesen megmarad az emberben!

 

Orsi olvasatában A Birodalmi kalóz - a Könyvkoktél blog szerkesztője

"Teljesen egyedi és nemzetközi színvonalú az, amit ők csinálnak."

"Számomra ez a könyv az év felfedezettje. Hiába jelent meg tavaly, hozzám csak most jutott el. És szerintem igazi hódítóútját még csak ezután fogja elkezdeni.
Érdekes, hogy ennek a szerelmi száltól mentes történetnek, mennyire sikerült meghatnia és magába szippantania.
Látszik rajta, hogy rengeteg kutatómunka van mögötte. Ráadásul arányosan mutatja be a különböző szereplők életét. Mindent és mindenkit a maga valójában ábrázol. Ezzel egy olyan fajta betekintést nyújtva az egész világháborúra, ami nemzetközi szinten hatalmas nagy lépést jelent.
Szerintem méltán lehetünk büszkék erre a nagyszerű alkotásra és a csapatra, akik mindezt összehozták. Gratulálok nekik!"

 

Dia olvasatában A Birodalmi kalóz - az I love reading blog szerkesztője

"Az eddig nagyátlagban általam olvasott, a korszakban játszódó regények azt emelték ki, hogy a németek milyen ördögien gonoszak, és megvetendők voltak, úgy ez az írás megmutatta nekem az érem másik oldalát is. Hogy azoknak a sokat meghurcolt német katonáknak is voltak szeretteik, családjuk, akiket hátrahagytak, sokszor nem is saját akaratukból, hanem, mert kénytelenek voltak engedelmeskedni egy a saját nagyságának hitébe belebolondult önkényuralmi rendszer eszét vesztett vezetőjének.

Értékelés:
5/5 - Nem tértem még magamhoz."

 

 

Zsófia olvasatában A Birodalmi kalóz - az AntiGané blog szerkesztője

"Ahogy a Graf Spee elhagyja a kikötőt, egy reményteljes, ám tragédiába torkolló utazásnak leszünk a részesei. Ennek elmesélésében is megmutatkozik Johannsen és Marble tehetsége: tökéletesen megválasztották azokat a helyzeteket vagy eseményeket, amelyek nagy valószínűséggel a hajók legénységében is mély nyomot hagyhattak. Mondhatni, megkapjuk azokat a gondolatokat és érzéseket, amik mindig kimaradnak a történelem könyvekből."

 

Mandy olvasatában A Birodalmi kalóz - az FFG blog szerkesztője

"Az igazság az, hogy ez nem is regény, hanem inkább egy történelmi esemény közelebb hozatala azzal, hogy regénynek "álcázza". Azért mondom azt, hogy álcázza, mert a hajók, amelyek a kötetben szerepelnek, valóban léteztek. Az Admiral Graf Spee valóban olyan utat járt be, mint ami a könyvben van részletezve. A történelmi pontosság annyira ijesztő, mintha maguk a szerzők első kézből tapasztalták volna meg az eseményeket, és ez egyfajta visszaemlékezés lenne a részükről."

 

Anna olvasatában A Birodalmi kalóz - a Lap lap után  című blog szerkesztője

Izolde és Michael közös munkájában az fogott meg annyira, hogy egy fantasztikus példát mutatnak meg az olvasónak, ami ennek a kialakult és berögzült képnek a teljes ellentéte, s ezáltal már én is más szemmel fogom nézni ezt a történelmi korszakot, amikor majd részletesebben is megismerem.

Hans Wilhelm Langsdorff sorhajókapitány személye volt az, aki megmutatta nekem, hogy milyen is az, amikor az ellenfelek tisztelik egymást - őszintén szólva számomra ez újdonság volt, ugyanis eddigi tanulmányaim során semmi ilyesminek nem voltam tanúja bármilyen háborúnál/csatánál egyetlen fél részéről sem - és ez volt az a tényező, ami igazán emberivé tette a szememben a német zsebcirkáló kapitányát.

 

Bernadett olvasatában A Birodalmi kalóz - az Ariadne olvasmányai  című blog szerkesztője

Hogy mi a különbség a történelemkönyvekben olvasottak és ennek a regénynek a történései között? Míg a történelemkönyvek száraz „tényeket” közöltek, eseményeket írtak le, s a háború végkimenetelét, ez a regény megmutatja az egésznek az emberi arcát. A német tiszteket, akik távol a családjuktól, harcban állnak, s bár néha nagyon nem értenek egyet az irányelvekkel, a parancsokat teljesíteni kell.

Tímea olvasatában A Birodalmi kalóz - a Timus játszótere című blog szerkesztője

Megmutatta a kapitány, hogyan lehet emberségesnek maradni egy háborúban, minden elismerésem és tiszteletem az övé. A legénysége is szimpatikus volt, viselkedésük méltón tükrözte a kapitányuk iránti szeretetüket. Örülök, hogy az írók által bepillantást nyerhettem ebbe a világba, így egy kicsit más megvilágításba helyezték az eddigi elképzelésemet a könyörtelen nácikról. Ezek szerint azért akadt köztük olyan, aki úgy tudta teljesíteni a feladatát, úgy tudta a hazáját szolgálni, hogy közben megmaradt jó embernek.

 

Diána olvasatában A Birodalmi kalóz - a Könyvek és regények világa című blog szerkesztője

Egy nagyon megosztó, komoly és fájdalmas témát dolgoz fel a regény, csöppet sem mindennapi, a sztereotípiákat félretevő módon.

A regény történelmileg hiteles, mégsem száraz, joggal használhatnám a "megelevenedett történelem" kifejezést. Különös, de egyszerre éreztem objektívnek és szubjektívnek az elbeszélést, tudom, hogy nem olvastam sok történelmi regényt eddig, de ebben erőteljes érzelmeket értem tetten, csak úgy fejbe vágtak a lapokról: küzdelem, kitartás, barátság, lojalitás, kétségbeesés, félelem... és még sorolhatnám. Rendkívül intenzív.

 

Becca olvasatában  A Birodalmi kalóz - a Little Red Reading Hood - című blog szerkesztője

"Szeretek minden véleményt úgy kezdeni, hogy lefektetem az alapokat, amire az egész értékelésem épül. Jelen esetben ezt különösen fontosnak találom. Hogy miért? Mert ez a regény hihetetlenül különleges helyett kaparintott meg magának a szívemben.

Azt tudni kell rólam, hogy bármekkora szenvedéllyel is viseltetek a történelem iránt, bármennyire is vártam az iskolában, hogy végre elkezdődjék a történelem óra, mikor kiderült, hogy a világháborúkról vagy éppen a németekről fogunk tanulni, legszívesebben a pad alá bújtam volna. Egyszerűen senki se tudta megszerettetni velem ezen időszakokat, érettségin is azért könyörögtem valami magasabb erőhöz, hogy nehogy ezt a tételt húztam. Mondhatni, megúsztam.

Mikor az írónő megkeresett, hogy olvassam el a regényt, azonnal igent mondtam. Mert hittem benne, hogy nem lehet véletlen az, hogy pont ez a regény került a látókörömbe.


Belevágtam, olvasással párhuzamosan pedig felpattintottam a segédoldalakat, amiket a szerzők hoztak létre a regényhez. Így, habár a regény önmagában is olyan részletes, olyan okos volt, hogy csak úgy szívtam magamba belőle a tudást, még áthatóbb, átfogóbb képet kaptam a hajó, valamint legénysége mindennapjairól."

Becca olvasatában  a Gránátok a becsületért - 

"Én személy szerint nem rajongok se a német történelemért, se a csatahajókért, meg úgy…alapjáraton semmihez, aminek köze van a német nyelvhez. (hangos kacaj beszúrása). És ennek ellenére bitang mód élveztem ezt a regényt, csakúgy, ahogy tettem az első kötet esetében."

"Így napokkal az olvasás után is képes annyira a varázsa alatt tartani, hogy akárhányszor csak rágondolok, ismét hallom a legénység zsivaját, együtt mókázok velük, részt veszek minden egyes aprócska pillanatban."

 

Ildikó olvasatában  A Birodalmi kalóz - a Cilee olvas - című blog szerkesztője

"Nem kimondottan a kedvenc időszakom a könyv által feldolgozott második világháború eleji fegyverkezés és harc, de az írónőt ismervén sejtettem, hogy nem fog csalódást okozni.
És igazam is lett: mesterien megírt, zseniálisan alapos, izgalmasan pörgős és olvasatos könyvet kaparinthattam a kezembe.

Tisztelettel és alázattal nyúltak a témához igazi tiszteletadás az elesetteknek, egyfajta igazságtételnek éreztem a kapitány és legénysége felé a könyvet.
Köszönöm, hogy elolvashattam és szívből ajánlom bárkinek, akit egy kicsit is érdekel a történelem, vagy a hajózás, vagy egyik sem, csak egy izgalmas és furfangos stratégiával és igazi talpig úriemberek csatájával teli történetre vágyik."

 

Krisztina olvasatában A Birodalmi kalóz - a Christine Filed - Christine blogja - című blog szerkesztője /   interjú

"A birodalmi kalóz abban is különleges, hogy a száraz adatokat oly módon szövi bele a történetbe, hogy azok emészthető formában jussanak az olvasó elé. Azon vettem észre magam, hogy a görcs felenged bennem, és élvezem az olvasást. Mozgalmas, tanulságos és egyben tanít is, adatokkal, évszámokkal, sorsokkal ismertet meg, a történelem egy kevésbé ismert szegletével, mely a tengeri csatákra korlátozódik. 

Sosem gondoltam volna, hogy valaha képes leszek ajánlani elolvasásra egy olyan könyvet, mely a második világháború eseménysorozatához köthető, most mégis ezt teszem. A birodalmi kalóz egy remek regény az emberségről, a becsületről és a tisztességről. Gördülékeny, dinamikus, őszinte. Olvastatja magát, a párbeszédek és a leírások is egyensúlyban vannak. 

Akiknek tetszett, azoknak jó hír, hogy már előkészületben a sorozat második kötete, a Gránátok a becsületért, mely a Bismarck történetét meséli el."

 

Letya olvasatában A Birodalmi kalóz - a Könyvek, ahogy én látom - című blog szerkesztője / MOLYinterjú

"Egy kezünkön meg lehetne számolni azokat a műveket, melyek nem próbálják indokolatlanul befeketíteni a Harmadik Birodalom egyes kiemelkedő egyéniségeit. Ez a könyv kísérletet tesz arra, hogy az Admiral Graf Spee és kapitánya, Hans Langsdorff utolsó útján keresztül, elfogulatlanul mutassa meg az olvasónak, hogy a Harmadik Birodalomban, a véres háború közepette is voltak olyanok, akik emberek tudtak maradni. Sőt, úriemberek!

Emberekről szól a regény. Őszinte, egyenes, becsületes és hazaszerető emberekről, akik meghajolnak az emberi értékek előtt de nem hajlanak meg. Teszik mindezt akkor is, ha a sors egymás ellen vezényelte őket."

 

Krisztina olvasatában A Birodalmi kalóz - a Könyvlelő - című blog szerkesztője / interjú

"Izolde Johannsenről eddig is tudtam, hogy maximálisan profi munkát ad ki a kezéből, olyat, amiben minden apró részlet a helyén van, de olvasás közben ismét meggyőződhettem a profizmusról. Mindezt jól példázza az is, hogy ahogy haladtam az olvasással, egyszerűen nem tudtam letenni és elengedni a történetet, ezáltal nagyon rövid idő alatt ki is olvastam a regényt. 

A történelmi témájú regények egyik kiemelkedő darabja Izolde Johannsen és Michal T. Marble regénye. Átfűti a tisztelet, a becsület, az emberség és legfőképpen az izzó történelem. Bátran kötelező olvasmánnyá tenném ezt a regényt, mert jóval több, mint a történelem tényszerű bemutatása, a regény egyszerűen maga az eleven történelem."

 

Gábor olvasatában A Birodalmi kalóz - a Gabó olvas - című blog szerkesztője

"Az Admiral Graf Spee német birodalmi páncéloshajó titkos küldetése, története valódi élményt adó kalandos olvasmány. Fordulatos, alapos, és roppant módon tanulságos emberi oldaláról mutatja be a szereplőket és a háborút. A belső emberi viszonyok ábrázolása, egyéni karakterek és személyek bemutatásával válik még személyesebbé, emberivé a történet. A két szerző mesteri és pontos képet ad.  A történelem érdekes és szórakoztató megismerését adja a könyv. Stílusa olvasmányos, kalandok adottak és valósak.

Izolde Johannsen és Michael T. Marble történelmi regénysorozata II. világháborús birodalmi Németország haditengerészetének (Kriegsmarine) bemutatása, a nagy felszíni hadihajók történetén
és kapitányaik életrajzán keresztül ígéretesen igényes kezdeményezés, amit a történelem szerető és
kíváncsi olvasók örömmel fogadnak. Szerettem olvasni jó volt elmerülni, részese lenni ezeknek a tengeri csatáknak. A hatalmas munka, precíz anyaggyűjtés, érezhető hozzáértés kiváló történelmi olvasókönyvet eredményezett."

 

Olvasói levelek:

Fonyódi Tibor olvasói véleménye, -  író, forgatókönvyíró (Harrison Fawcett)

"A zsáner megnevezése legyen mondjuk: második világháborús tengerészeti regény. Az olvasók és a kritikusok szerint a tematika legkiemelkedőbb darabja Lothar-Günther Buchheim „A hajó” című regénye, ennek filmes adaptációja az ugyancsak világhírű német film: Das Boot.
Egyetlen különbségre szeretnék rámutatni a két regény közt, s ezzel – reményeim szerint – minden lényegeset elmondtam „A birodalmi kalóz”-ról. Buchheim regénye többnyire a tenger felszíne ALATT, a Johannsen-Marble írópáros műve pedig láthatóan a provinciálisnak tekinthető, kortárs, magyar történelmiregény-írás átlagos színvonala FÖLÖTT játszódik!

Mivel a sztoriért és a szövegért felelős Izolde Johannsen olyan szépen behajózott itt nekünk egy piaci résbe, hogy csuda, regénye nálam mindenképpen az év meglepetése, és egy pillanatig sem fogok meglepődni, ha pár éven belül németül és angolul is olvasható."

 

Veronika/Nibela olvasó levele:

Az első kérdés, ami felmerült bennem, hogy a szerző hogyhogy épp német hadihajót választotta dokumentumregénye tárgyául. Kíváncsiságom őszinte, és meglepett. Ez a könyv ráadásként szembemegy a közhellyel. 
Aki úgy fog hozzá, majd élvezettel végignézi egy aljas náci csatahajó kínját, szenvedését és pusztulását, az csalódni fog. Lehet kifogásolni az Admiral Graf Spee kalóz tevékenységet is magába foglaló küldetését, azt is, ahogy eljár az elfogott hajókkal, de a foglyokkal való bánásmódot illeti, már-már meseszerűen korrekt és szabályszerű. 
Többször is a homlokom ráncoltam, hogy ez hihetetlen becsületesség. Úgy is, hogy a könyv születését komoly kutatói munka előzte meg, azaz ezek a fordulatok nem a szerző fejéből kipattant színesítések. Személyesen nem végeztem forrás ellenőrzést, ráhagyatkoztam a szerzőre, vezessen. A könyv végén szereplő tengeri hierarchia magyarral való megfeleltetése viszont nagyon érdekes volt.

A leghihetetlenebbnek az angol kapitány írásban tett jelenetét találtam, pedig ennek megtörténtét történelmi dokumentumok is alátámasztják. 
A kettősség sokáig velem maradt: becsület és becstelenség érdekes táncot járt, mert a háború a szememben mindig az lesz, hiába a pátosszal teli, eszmékkel alátámasztott és acélozott magasztalás. Ez a személyes gát míg élek akadályozni fog a megértésben, habár a mély hitből fakadó, helyesnek vélt tettekkel tudok azonosulni.

Más, pozitív vagy semleges színben elkönyvelt nációk aljassága rávilágít az emberi természet esendőségére és gyarlóságára.

Szerencsére a regény nem puszta történelmi események regényes formává szerkesztése, úgy igen száraz lenne. Sikerrel megmutatja, ezeken a hajókon – bármely hajón, bármely korban – emberek szolgáltak. Emberek, akinek a kötelesség és a becsület társadalmi máza alatt megejtően emberi érzéseik vannak. Az egyik igen megrázó esemény Matthias Pützhöz köthető, bizony, megrendültem. A következő heves érzelmet a Spee kapitányának végső döntése váltotta ki. Előttem nincs egyetlen olyan eszme, állam, rendszer, ami ugyanazt válthatná ki belőlem, amit belőle kiválasztott a lobogó iránti becsület. Nem értettem a tette gyökerét, nem is tudtam elfogadni, de nem is kell értenem. Elég, hogy ő értette. 
És ami a süllyesztéseket illeti! Mi vagyon és tonnák nyugszanak a mélyben!

Habár ennek a könyvnek nem én vagyok a célközönsége – a világháborús történetek semmilyen aspektusa nem vonz – ajánlom mindenkinek, akit viszont igen, és aki kíváncsi arra, milyen német oldalról megismerni a magyar történelemkönyvekből kimaradt, ám a maga módján mégis jelentősebb tengeri eseményeket.

Vörös Attila olvasónk véleménye, aki a TITHMHE tagja:

"Az utóbbi években kevés könyv megjelenését vártam ennyire hihetetlen izgalommal és érdeklődéssel, mint a Birodalmi kalózét. Mikor az első hírek érkeztek arról, hogy regény készül a Graf Spee elképesztően izgalmas és drámai történetéről, kicsit féltettem az írónőt, vajon meg tud-e birkózni ezzel a kétségkivül hatalmas feladattal, de aggodalmaim már az első fejezetek elolvasásakor eloszlottak. Ez a mű nyilvánvalóan egy abszolút hiánypótló irodalom, tekintve, hogy a Graf Speeről magyar nyelven soha nem jelent meg ilyen átfogó, részletes, míves igényességű nagyregény."

teljes levele a MOLY és a facebook oldalon elérhető:

 

Hajós Gergely Neo olvasónk véleménye


"Ez volt az első haditengerészettel foglalkozó könyv, amit valaha olvastam. Először, azt hittem szárazan lesz a könyv, de már az első oldal után kellemes csalódás ért. Még mindig nem tudom elhinni, hogy lehet ennyire kalandregényesen megírni egy történelmi könyvet, ami számomra nagyon pozitív volt. A könyv maga nagyon izgalmas volt még úgy is ,hogy tudtam mi fog történni a hajóval. Nagyon jól meg volt fogalmazva és az érzelmek, amiket ki tudott váltani A karakterek személyisége is nagyon jól ki volt dolgozva. Én is úgy éreztem, mintha a hajón lennék és átélném azokat a dolgokat, amik ott történtek. Miután a hajó hullámsírba süllyed annyira belemerültem a gondolataimba, hogy nem tudtam másra koncentrálni jó sok ideig. csak ajánlani lehet A birodalmi kalózt . Nagyon beleférkőzött a szívembe és az egyik kedvenc könyvemnek tartom. Sokat lehet tanulni a könyvből a hazaszeretetről és a lovagiasságról is

Most, hogy kiolvastam elfoglalta a méltó helyét a többi ilyen témájú könyvem között. Nagyon szépen köszönöm ,hogy megírtátok ezt a könyvet!"

 

Herger Tamás olvasónk véleménye


„Nagyon tetszett a könyv! Hajós emberként és családapaként teljesen át tudtam érezni a Langsdorff és tüzér tisztje gondolatait.

Ha jól gondolom sok kutató munka van a könyvben. Tetszett! Köszönöm, hogy megirtad! Várom a folytatást!”

 

Péter Zsolt olvasónk véleménye

"Kicsit tovább tartott. Kétszer egymás után elolvasni. Az igazán jó könyveimet négyszer, ötször is elolvasom, a kalóz még elő van jegyezve pár olvasásra. Másodszor már van, hogy egy fejezetet, vagy jelenetet többször is el, át olvasok. Így tudok személyesen is ott lenni, érezni a szétszakadt páncéllemezek közt beszálló vízpermetet, a kordit szúrós szagát, az égett fa és műanyag nehéz füstjét. Elképzelni/átélni a zárt térben robbanó gránátok okozta elképzelhetetlen káoszt és hangzavart. Később leültem egy sámlira a kapitányi bőrfotel mellé és végighallgattam az állapotjelentést, a veszteséglistát. Azon kezdtem töprengeni, én más döntést hoztam volna. Persze nem lehetek Langsdorff, de az adott körülmények között más taktikával harcoltam volna a cirkálók ellen. Ez van. Talán majd a harmadik olvasás. Minden esetre a Birodalmi kalóz gyűjteményem egyik jeles darabja lett, nem is teszem olyan magasra, mert nemsokára ismét kifutok a Spee fedélzetén."

 

Auksz Attila olvasónk véleménye:
"A rövid és tömör véleményem: abba ne hagyd az írást, mert az nagy veszteség lenne a történelmi regények rajongói számára!

Kicsit bővebben: nagyon tetszett, néha alig bírtam abbahagyni az olvasást! Még kavarognak bennem a gondolatok, de ami biztos ez a könyv felkerült a többször elolvasandó könyvek listájára!

Nagyon tetszett, ahogy emberi oldaláról közelítetted meg az egész történetet! Amikor az egyik tengerész haldoklását írtad le hasonló érzések fogtak el, mint mikor 2010-ben megtudtuk, hogy katonatársaink estek el Afganisztánban! Személyesen nem ismertem Őket, de katonatársak voltak! Ezt az érzést nem tudom jobban megfogalmazni!

Jól követhető, lenyűgöző az írásod! A regény hatására, mint egyik szimpatikus szereplő felkeltette az érdeklődésemet Paul Ascher fregattkapitány, akivel gondolom a következő regényben is találkozhatunk."

 

Békési Sándor olvasói levele:

Megvettem,elolvastam. Nekem olyan nagyon nem tetszett mint sokaknak. Lehet az én hibám. Legalább egy skiccet rakhattak volna bele térkép gyanánt. Hiány érzetem volt emiatt is. Olyan mentek,mentek aztán elsülyesztették ezt a hajót,majd megint mentek aztán megint egy hajót stb. Sok mindent a neten néztem meg ,hogy teljesen képbe legyek az eseményekkel.Nem tudom a Bismarkról milyen lesz a könyv de az Óriások csatája c. könyv nehezen űberelhető.

 

Anton Gorogyeckij (Moly) olvasói véleménye

Igazából az a „baj”, hogy ezt a történetet már legalább háromszor olvastam máshol és filmen is láttam (The Battle of the River Plate, 1956-ból), így igazából nem is tudom, mit vártam a könyvtől. Talán abban reménykedtem, hogy – mivel mégiscsak regényről beszélünk – a karakterek ábrázolása majd nyújt valami újat. Sajnos ebben is kicsit csalódnom kellett, nem lett túl mély egyik karakternek az ábrázolása, karakterfejlődése sem. Például megvan a szokásos gonosz(kodó) náci tiszt, aki sanyargatja a természetesen makulátlan tisztaságú, jóravaló fiatal matrózt, de aztán egyik pillanatról a másikra „megjavul” a tiszt és onnantól kezdve már ő az egyik legpozitívabb szereplő. Hogy miként és miért ment végbe ez a változás, nem tudjuk meg (ahogy azt sem, hogy egyáltalán miért is volt olyan gonosz, most az azért elég gyenge indok, hogy mert elvesztett egy fogadást). Aztán ott van a – mint kiderül, Németországban ekkoriban nem igazán kívánatos származással rendelkező – másik tiszt, aki megsúgja bizalmasan Langsdorffnak, hogy mi a helyzet vele. De aztán a későbbiekben ennek sem lesz jelentősége, így egy kicsit feleslegesnek éreztem ezt a szálat is.
Ami igazán – talán egyedül – tetszett, az az első tiszt filozofálása arról, hogy hogyan lehetett volna többet kihozni ebből az egész szituációból, amibe a Graf Spee és legénysége a végén keveredett. Az tényleg nagyon jó volt. Minden más azonban nem nyerte el a tetszésemet, de ismétlem, valószínűleg azért, mert már töviről hegyire ismerem ezt a sztorit (éppen ezért a következő részt, a Bismarckról már pláne nem fogom elolvasni, mert azt meg még inkább ismerem). Azoknak tudom ajánlani, akik – velem ellentétben – még csak ismerkednek a II. világháború haditengerészeti történéseivel, mert nekik érdekes lehet.